Dr. Font Márta történész professzor november elején megtartotta igen tartalmas előadását, amelynek rövid tartalmi kivonata alább olvasható.
A középkori Halics és a Magyar Királyság
A Halicsi fejedelemség a Magyar Királyság északkeleti szomszédja volt. A két terület határát a Kárpátok vonulata jelentette, amely hosszú ideig lakatlan volt. A magyar oklevelekből megállapítható, hogy a hegyvidék a 13. század második felétől kezdett benépesedni. Halics vára a 1141-ben lett fejedelmi rezidencia és a fejedelemség központja. Egyes részei, mint kisebb központok ‒ Peremysl, Tyerebovl, Zvenyigorod ‒ az 1080-as évektől alakultak ki, a Rurik dinasztiának a kijevi öröklésből kiszorított tagjai által. A Magyar Királysággal való kapcsolatuk a 11. század végétől adatolható. A magyar‒halicsi kapcsolatok alakulását befolyásolták a házassági kapcsolatok, amelyek a 11‒12. században inkább a kijevi nagyfejedelmi központtal teremtettek érdekközösséget. II. Géza király (1141‒1162) felesége Eufrozina Msztyiszlavna volt. Másodszülött fiuk, a későbbi III. Béla indította az első olyan hadjáratot, amelynek célja a halicsi terület megszerzése volt. Béla fia, II. András király egész életét végig kísérték a Halicsba vezetett hadjáratok. András fiát, Kálmánt pápai engedéllyel Halics királyává koronázták. Az 1240/41 évi mongol támadás mindkét területen komoly veszteségeket okozott. Magyar részről az újabb mongol támadás kivédése miatt, halicsi részről a nyugati szomszédságból remélt segítség miatt szövetség alakult ki. A 13. század végén Halics a lengyel‒mongol érdekek ütközőzónájává vált, a Magyar Királyságot a tartományurak belső küzdelme foglalta le. Halics a 14. században a Lengyel Királyság tartománya lett.
